horgony

Mindenszentek 

 Legyen néhány szó a Mindenszentekről, amit annyira beborít a Halottak napja, pedig eredetileg nem volt közük egymáshoz, meg ami mellé itthon is kezd odakúszni a Halloweenes őrület, amihez pedig nekünk nincs közünk.

A szentekről egyszerűen csak azt szoktuk tanítani, hogy ők Isten barátai. Én fölhasználom azt is, hogy a templomunknak színes üvegablakai vannak, mindegyiken egy-egy szenttel, nagyon szépek, amikor besüt rajtuk a Nap, úgyhogy azt mondom; a szentek azok, akiken átsüt Isten szeretete, nézz csak föl az ablakra, hogy világít rajtuk keresztül! Ezt mutatták meg az életükkel a többi embernek is. (Azért az ilyen órákkal vigyázni kell, mégse mind rögtön akarjanak a mennybe jutni, jó lesz az sok évtized múlva is :)

Juthat-e mindenkinek egy-egy ablak? Befér-e mindenki a naptárba? Ezekről az ismeretlen szentekről, akiket nem is avatták azzá, emlékezünk meg egy közös ünnepen, Mindenszentekkor. (Nem szeretem, hogy névtelenekről, van őnekik nevük, nem vesztik azt el, hiszen a nagypapa is ott lehet, csak éppen nem ismerjük mindet.) Vagyis ez egy örömünnep.

Egyébként az ünnep úgy alakult ki, hogy kezdetben csak a vértanúkat tekintették szenteknek, a haláluk évfordulóján és annak helyén emlékeztek meg róluk. Ahogy a keresztényüldözésekkel térben és időben egyre több lett a vértanú, már nem tudtak külön-külön megemlékezni róluk, lett egy közös ünnepük. Aztán kevesebb lett a vértanú, egyre több a példaadó életű, velük bővült a szentek serege. 609-ben a császár a pápának ajándékozta a római Pantheont, amit ő a Mindenszentek tiszteletére szentelt és bevezette az ünnepet a felszentelés napjára, május 13-ára. A 800-as években került az ünnep - angol hagyomány alapján - november 1-jére.

A Halottak napja a cluny-i bencés apátságból ered, ott kezdtek el - 998-tól kezdve - minden év november 2-án imádkozni valamennyi elhunyt szerzetesért, később minden megholtért. Az ünnepet hamarosan a bencés renden kívül is megülték, Róma a XIV. századtól vette át.

És a Halloween? Maga a név az angolban a keresztény hagyományt idézi, ugyanis az All Hallows Eve, Mindenszentek estéje eltorzult formája. Az egyik legrégibb ünnep, eredete évszázadokra vezethető vissza római és kelta szokásokkal. A kelta újévet november 1-jén ünnepelték ilyen, sötétségben ijesztgetős, maskarás felvonulással. Nincs is ebben semmi hiba, tegyék kedvükre, ott, ahol eddig is így ünnepeltek, de ne akarjunk mi mindent szolgaian átvenni.

Na, ez jó hosszúra sikeredett, pedig eredetileg csak egy idézetet akartam betenni az ünnephez, az egyik legkedvesebb Pilinszky-idézetemet. 

Imádságért (részletek)

Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben.

Hogy az éjszaka csöndjében asztalodhoz ülhessek, ahhoz az asztalhoz, ami mellől senki sem hiányozhat. Ahhoz az asztalhoz, hol a nappal és a csillagokkal együtt a hétköznapok is kialszanak, s egyedül a Te békéd világít. Igen, hogy helyet foglalhassak már most egy rövid időre annál az eljövendő asztalnál, amit egy öröklétre megígértél, s aminek egyedül a Te békéd a lámpása, eledele és terítéke.

Add meg előlegként azt a csendet, azt az asztalt, ahol minden civódás, félreértés és megkülönböztetés megszűnik végre, ahol mindenki helyet kap, a maga helyét, s a legkisebb féltékenység is leveti csúf álarcát, s színét vesztve elpárolog.

Nevezz meg valódi nevünkön, mivel valamennyien szenvedünk attól, hogy álnéven élünk, telve álnoksággal, amit magunk fabrikáltunk, mivel jobbnak, különbnek, állhatatosabbnak és áldozatkészebbnek kívántunk látszani másoknál. Valódi neve csak keveseknek van itt a földön. Kivétel alig. Szentjeid között talán Bach, talán Mozart. Asztalodnál Bachnak továbbra is Bach lesz a neve és Mozartnak Mozart...

Ha mégis kérek Tőled imámban valamit: ne vedd el tőlem, ne vedd el tőlünk a kérés nélküli imádságot. A kérés nélküli imában nemcsak én, de az egész Mindenség is hallgat, s hallgatnak azok is, akik - egy szinttel még mélyebben - torzsalkodnak, harcolnak, lázonganak és ítélkeznek. A nem kérő imádságban azonban, imádkozza azt bárki is, az egész világ térden áll a "teremtés egyességében".

Ezért imádkozni az imádságért: bűnösök és szentek közös kiáltásai itt a Földön, és a kérés nélküli ima a jók és gonoszak számára talán nem egyéb, mint egy pillantást vetni az asztalra, mely öröktől fogva terítve áll az atyai ház udvarán.

Ennél az asztalnál - Jézus isteni ígérete szerint - nem lesz többé se ellenség, se barát, se vér szerinti rokonság, se szülő, se feleség. Mindenki mindenkije lesz mindenkinek, áthatva az Atya, a Fiú, és a Szentlélek egyetemesen beteljesült ígéretétől. Ennél az asztalnál mindenkinek akad egy szék, s mindenki a maga eleve kijelölt, ezerszer áldott helyére kerül - annyi vita, helycsere és zűrzavar után.