horgony

A pünkösdnek jeles napján

Tavaly a legszebb pünkösdi imádságot tettem be, a Veni Sancte Spiritust, érdemes visszakeresni (ráadásul a Babits-fordításban), úgyhogy idén akkor jöhet a tudomány.

Pünkösd a húsvétot követő ötvenedik nap, mozgó ünnep, neve az "ötvenedik" értelmű görög pentékoszté szóból ered. Eredetileg a zsidó nép ünnepe, előbb a befejezett aratást, később pedig a Sínai-hegyi törvényhozást (ekkor kapta Mózes Istentől a törvényeket kőtáblákon) ünnepelték. A keresztény egyházban az ünnep története szerint a Krisztus mennybemenetele utáni ötvenedik napon az apostolok összegyűltek, s miközben hatalmas zúgás, szélvihar támadt, a Szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra. Ekkor Péter prédikálni kezdett. Beszédére sokan figyeltek, tanításait elfogadták, s így megalakultak az első keresztény gyülekezetek. Pünkösd tehát az egyház születésnapja is.

Az egyik legismertebb zarándoklatot, a csíksomlyói búcsút hagyományosan pünkösdkor tartják. Ez a székelyek egyik legnagyobb ünnepe. Története 1567-re nyúlik vissza, amikor is a székelyek legyőzték János Zsigmond seregeit a Hargita Tolvaj-hágójánál. Ennek a győzelemnek az emlékére kezdtek el a hívek a kegyhelyre járni, hogy pünkösd napján együtt várják a Szentlélek eljövetelét.

De mégse legyen személyes nélkül. A Pünkösd nekem? Változó, ahogy éppen rá vagyok hangolódva. Lendület, Lélek, öröm - vagy éppen nem érint meg. Pünkösd csak gitáros misével képzelhető el, azoknak az énekeknek a sodrásával:   Szabadságom tüzes Lelke, áradj szét! Imádságom kitartó Lelke, áradj szét! Szenvedésem tűrő lelke, áradj szét! Békességem gyönyörű Lelke, áradj szét! Áradj szét, Lélek, áradj szét! Áradj szét, töltsd be minden hívő szívét! És Madó templomot betöltő hangjával, de hol van az már? A mostani gitáros együttesben már nem a kortársaim, hanem a volt gyerekeim ülnek. Az ének mégis, ma este is ugyanaz volt. Új hangokon, friss lendülettel. Ez is a Pünkösd.

A kép Taize-ből való. Benne van a rózsa, a galamb, a láng, az áradás, minden.