horgony

Adventi kisszótár

Gyakorlati útmutató hitünk megéléséhez

Jelen összeállítás egy-egy lehetőség arra, hogy karácsonykor tisztább szívvel,gazdagabb lélekkel találkozzunk a közénk testesülő Istenfiúval. A címszavak csak gyújtópontok. A tűz táplálása és melegének hőfoka rajtunk múlik.

Szemezgessünk hát nyugodtan, s azt éljük meg, amit jó lélekkel tudunk vállalni aznapra.

Sok kegyelmet és kitartást hozzá mindenkinek!

Alamizsna Mt 6,1-4 és 2Kor 8,6-15

„…szegények mindig lesznek köztetek.” Amink csak van, mind ajándék és azért kaptuk, hogy másnak is adjunk belőle. Legyen látó szemünk, halló fülünk, érző szívünk, hol, kinek tudnánk adakozni, segíteni.

Bűnbánat ApCsel 3,19-21 és Jak 4,7-11

Megtisztult lélekkel várjuk az Urat! Szabaduljunk meg bűneinktől, melyek elválasztanak tőle. Ha bízunk benne, nincs olyan vétek, amit meg nem bocsátana. Merjünk gyónni és áldozni! Söpörjük ki szívünk pitvarát, hogy tiszta hajlékban fogadhassuk drága vendégünket.

Alázat Fil 2,1-11

Krisztus példáját kövessük nehéz helyzeteinkben is. Ne zúgolódjunk, hanem alázatos lélekkel viseljük megpróbáltatásainkat. Ő teljesen megalázta értünk magát, egészen a kereszthalálig.

Család

Égi terv, hogy kivel élünk együtt. Családtagjainkat nem mi választottuk, kaptuk őket. Együttélésünk bizonyára üdvösségünket szolgálja, ha egymást ajándékként fogjuk fel. Éljük meg jól e nagy lehetőséget. Figyelmes szeretettel aranyozzuk be mindennapjainkat!

Betegek

Fontos feladatunk ápolásuk, látogatásuk. Krisztus az egyetlen gyógyír minden bajra. Őt adjuk nekik! Legyenek példaképeink Batthyány-Strattmann László és Teréz anya. Ők is az Úrban elmélyült lélekkel gondozták, gyógyították a körülöttük lévők testi-lelki betegségeit. Mi is képesek vagyunk rá.

Elköteleződés

Komolyabban és tudatosabban kötődjünk Krisztushoz és egyházához. Buzgón tevékenykedjünk és biztassuk egymást a jóra. Tetteinkhez kérjük a Szentlélek ajándékait.

Béke Jn 14,27-28

„Boldogok a békességszerzők…” Ugye ismerősek e szavak: „Békesség nektek!”? Sok helyen olvashatjuk a Szentírásban. Nem véletlenül. Csak békében lehet Istent megtalálni, nyugodtan élni, alkotni, megfontoltan tervezni. Rohanós, zajos világunk Krisztus igazi békéje után kiált. Mi megadjuk ezt neki? A nyugalom hordozói, a béke hírnökei vagyunk? Merjünk azok lenni!

Ellenségszeretet Mt 5,43-48

Ők is Isten gyermekei, Krisztusban embertestvéreink. „Ha megdobnak kővel, …” Bárányok legyünk, ne birkák! Ha csak azokat szeretjük, akik  minket, mitől leszünk különbek? Mindig legyünk készségesek a párbeszédre. Imádkozzunk értük és a velük való kibékülésért.

Bizalom Mt 6,25-34

A Fausztina nővér látomása alapján festett Jézus-kép alatt ez a felirat áll: „Jézusom, bízom benned!” Elsősorban végtelen irgalmában. Hiszen mi másban is bízhatnánk? Az isteni gondviselés értünk van, de mi is kellünk hozzá. Ha Isten így bízik bennünk, nekünk is kell Őbenne, de embertársainkban is. A bizalom a hit és a szeretet forrásából fakad.

Idő

Csak az értékes dolgokra szánjuk! Ne az imától sajnáljuk! Ha összeszedjük magunkat, mélyen magunkba térünk a kegyelem segítségével, tisztán látjuk majd, mi a fontos, mi a fölösleges. Rendezett lesz napi életritmusunk és csökken a „hulladék idő”.

Böjt Mt 6,16-18

Testileg-lelkileg egyaránt megtisztít. Jézus 40 napra a pusztába vonult böjtölni, kiüresítette magát. Így készült Isten tervére: megváltásunkra. Ha bármily komoly is böjtünk, az roppant csekély marad Krisztus értünk hozott áldozatához képest. Ám akkor is jókedvű felajánlásból tegyük, ne szomorú muszájból.

Igehirdetés

Tanúságtétel a világban. Élj úgy, hogy megkérdezzenek, miben hiszel. S ha érdeklődnek, valld meg előttük keresztény hitedet, beszélj nekik Istenről és hirdesd az Örömhírt. Tégy másokat is nyitottá a hit ajándékának befogadására!

Ima

Rendszeres és mélyebb legyen Teremtőnkkel való párbeszédünk. Nekünk van rá szükségünk, nem neki. „Bármit kértek az Atyától, megadja nektek.” De ne kényszerítsük őt olyan dolgok megadására, melyek nem válnak javunkra. Csöndesedjünk hozzá, hogy meghalljuk szent sugallatát és alázatos lélekkel mondhassuk: „Legyen meg a Te akaratod!”

Isten utáni vágy

Téged akarlak, Istenem, vágyódom rád és országod után. Gazdagodjunk lelki olvasmányokkal, imákkal, versekkel, gondolatokkal és más kulturális értékekkel: zene, film, előadás, stb. Minden szépben és jóban megtalálhatjuk Őt.

Megbocsátás Mt 6,12-15 és Mk 11,24-26

Szívből, feltétel nélkül tegyük. Hányszor? „Hetvenszer hétszer.” Hogyan? „… miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Krisztus gyilkosainak is megbocsátott. Előttünk a példa, amit kezdhetünk követni: „Ne nyugodjék le a nap haragunk fölött!”

Munka

Végezzük pontosan, lelkiismeretesen, rendezetten napi feladatainkat otthon és a munkahelyen egyaránt. Legyünk benne kitartóak, állhatatosak, szorgalmasak! Ne válogassunk, minden dolog elvégzése fontos. Örüljünk, hogy a Gazda szőlőjébe hívott munkálkodni. A szüret végeztével, reméljük, ott is tart minket.

Nyitottság

Hangoljuk finomra érzékeinket, tárjuk ki szívünk-lelkünk kapuit a Kegyelem előtt, hogy a világ zajában is meghalljuk hívó szavát. Mindent vizsgáljunk meg, de csak az igazi jót kövessük s alkalmazzuk.

Önmegtartóztatás Gal 5,22-26

Erős akarattal vessünk számot és mondjunk le rossz szokásainkról, szenvedélyeinkről. Krisztusra támaszkodva hagyjuk el a sötétség cselekedeteit, legyünk a világosság fiai. Önként vállalt fölajánlásunk legyen csöndes elköteleződés a tökéletesség felé vezető úton.

Öröm Mt 5,3-12

A folyton savanyú arcú, bánatos keresztény tényleg az öröm hírnöke? Hitelesen tükrözi Isten végtelen boldog, szeretetteljes mivoltát a világnak? Derűs lélekkel, reményteljes szívvel éljünk és hittel sugározzunk az evangélium tanítása szerint. „Örvendezzünk mindnyájan az Úrban!”

Rend

„Rend a lelke mindennek.” Tárgyi dolgaink körül, életvitelünkben, embertársainkkal, de legfőképp Istennel való kapcsolatunkban tegyünk rendet! A világ csodás harmóniában él. Ha kicsit figyelünk működésére, elleshetjük az Istenre hagyatkozás szent titkát és mi is boldogan élhetünk.

Rorate mise

„Uram, jó nekünk itt lenni!” Imádságos lélekkel térek az Úr házába és boldogan szánom rá időmet. Ne legyünk restek, szánjuk rá magunkat annak meglátogatására, aki a legtöbbet adja nekünk. Kis fáradtságunkért végtelen kegyelmekben részesülünk.

Szegénység Mt 19,21-22 és 19,29; Mk 10,28-31

Ne vágyjunk többre, mint ami szükséges. Az anyagi javak elvonják figyelmünket, időnket az isteni dolgoktól. Tudjunk a bővelkedés után szűkölködni is. Lelki ajándékokban legyünk inkább gazdagok.

Szentírás

Isten üzenete az emberhez. Alaptanterv és útmutató keresztény életünkhöz. Naponta olvassuk?!

Szeretet Róm 12,9-16

„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte.” Életünket talán nem, de időnket, pénzünket, tudásunkat, talentumainkat oda kell adnunk naponta egészen elégő áldozatként azoknak, akikkel élünk. Cselekedet nélkül a szeretet is halott. Minél többet adunk belőle, annál több marad. Válogatás nélkül mindenkit szívből szeressünk és tegyük a jót!

Szolgálat

Itt vagyok Uram, rendelkezz velem! Készen állok mindenre. Bármit is kérsz tőlem, elfogadom és azt teszem. Mások lábát is megmosni? – Azt is. Mások helyett is tenni? – Igen. Ha balgának néznek, akkor is? – Bizony, akkor is. Ne válogassunk, csak hűségesen úgy tegyük a dolgunkat, hogy végül így szóljanak hozzánk: „Te becsületes, derék szolga, menj be urad örömébe!”

Türelem Jak 5,7-10

A türelem a remény és a hit gyermeke. Csak az lesz türelmes életében, aki mély bizalommal él szívében Isten iránt. Ne kapkodjunk, legyünk bölcsen megfontoltak, higgadtak. Jób is kitartott türelmesen megpróbáltatásaiban. Egymással se legyünk türelmetlenek, hanem nyugodt lélekkel hallgassuk meg a nekünk szánt szavakat. Sokszor a párbeszéd végére elő is kerül a probléma megoldása.

Virrasztás Mt 24,37-44 és 25,13

Éberen várjuk az Úr eljövetelét, a vele való találkozást, mert mint írva van: „Nem tudjátok sem a napot, sem az órát!” Ha folytonos várakozásban élünk, odaszánva mindenünket a legfőbb jónak, valójában mindegy, mikor lesz a nagy találkozás. De addig is nagy hűséggel tenni kell napról napra dolgainkat.

Vegyétek a Szentlelket!

Tételezzük fel, hogy felszállunk egy olyan buszra, ahol senkit nem
ismerünk, és megpróbálunk elvegyülni a tömegben. Hallgatjuk, hogy
miről beszélgetnek, nézzük az utazók külsejét. Rövid időn belül
megérezzük, hogy kikkel akadtunk össze. Ha az ottlévők valamilyen
pártgyűlésről jönnek, biztosak lehetünk benne, hogy azokról a
dolgokról beszélgetnek, amik ott hangoztak el. Ha sportolók ülnek a
buszon, akkor a csapat eseményeiről fogunk hallani. Ha munkásemberek
igyekeznek haza, akkor a hazaérkezés reménye él bennük.

Május 16-án volt templomunkban a bérmálás. 21 gimnazista,
egyetemista és 5 felnőtt ember részesült ebben a szentségben. A
bérmálásnál a püspök azt mondja: Vedd a Szentlélek pecsétjének jelét!
Béke veled!

Nekünk, keresztényeknek, Isten lenyomataivá kell válnunk. Ahogy a
pecsétviasz hordozza a forma lenyomatát, ugyanúgy a keresztényeknek is
Isten akarata szerint kell formálódniuk.
Az esztergomi Mária Valéria híd 57 évig romokban volt. Senki nem
használhatta, mert felrobbantották. Nagy öröm volt, amikor 2002-ben
átadták a forgalomnak. Egy sárga buszon utaztam Esztergomba. Sokszor
mentem azzal a járattal, de most más volt. Valaki adott egy
metróújságot, mert ő már kiolvasta. Másvalaki a csomagját pakolta el,
hogy legyen hely mindenkinek, fiatalok szívesen átadták a helyüket.
Mindenki arcán öröm volt, mert egy nagy dologra készültünk.
A keresztény közösségnek hordoznia kell Isten pecsétjét. Milyen jó
lenne, ha a keresztényeknek ez lenne az ismertető jele: mennyire
szeretik egymást.

A kereszténység nem látható kívülről. A keresztények nem hordanak
másmilyen ruhát, nincs fura hajviseletük, külsőleg teljesen
beilleszkednek a környezetükbe. De mégis mi hordozzuk Istent. A
keresztény ember tettei megmutatnak valamit Istenből. A görögök azt
tartották, hogyha sokáig nézünk valamit, akkor olyanná válunk. A
keresztény ember Krisztust nézi... amikor ott van a templomban, amikor
imádkozik. Igyekszünk Krisztussal együtt tekinteni az életünkre.
Szeretnénk, ha ő alakítana minket.

Sok emberrel találkozom. Sok találkozásban érzem, hogy ki mennyire
tudja hordozni ezt az ajándékot, és sokszor tapasztalom, hogy nagyon
messze van tőle Isten. Talán nem kell papnak lenni, hogy megérezzük,
ki mennyire hordozza. Ha egy ilyen emberrel találkozunk, akkor
érezzük, hogy jó vele beszélgetni, nem azt mondja, amit a többiek,
hanem van mélysége a beszédjének. A találkozásból megértünk valamit az
Istenből.
Jó lenne, ha minél több ember hordozná ezt a kegyelmet.

(Egy vidéki plébános írása a helyi Hírmondóból. Pünkösdre...)

A húsvéti Bárányt
minden hívek dicsérve áldják.
Juhait megváltotta
s az ártatlan Krisztusért a bűnöst kegyébe vette
Atyja.

Az élet a halállal
megvítt csoda-csatával
s a holt élet-vezér
ma úr és él.

"Mária, Szentasszony,
mondd, mit láttál útadon?"
"Az élő Krisztusnak sírját,
s a felkeltnek láttam glóriáját."

"Mária, Szentasszony,
mondd, mit láttál útadon?"
"Angyali tanúkat,
szemfedőt, takarókat."

"Mária, Szentasszony,
mondd, mit láttál útadon?"
"Feltámadt reményem Krisztus:
Galileába elétek indult."

Tudjuk, Krisztus feltámadott és diadalmas.
Óh győztes királyunk, légy irgalmas!

(Húsvéti szekvencia)

 Nagypéntek

Weöres Sándor:

Kereszt-árnykép

A keresztnek felső
ága égre mutat,
nagy örömhírt tudat:
„itt van a te utad”
a kereszt két karja a légbe szétszalad,
rajta sovány kezek tört vért virágzanak:
„vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad,
kétfelé visz ösvény s te szabad vagy szabad”
a keresztnek alsó
ága földre mutat:
„vesződj: itt áss kutat,
lásd benne arcodat.”

Nagycsütörtök

Nagycsütörtök estével kezdődik a Szent Háromnap. Hogy mit ünneplünk és hogyan, azt itt lehet a legteljesebben elolvasni.

Ide csak most egy szép ének kerül az esti szertartásból:

V/2. Mikor tehát egybegyűlve együtt vagyunk, - lélekben meg ne oszoljunk, jól vigyázzunk! - Szűnjenek a rút viszályok, megszólások, - s ott lakozzék miközöttünk Krisztus-Isten. HOL SZERETET...

V/3. Szentjeiddel egyesülten, Krisztus-Isten, - dicsőségben szent arcodat megláthassuk, - mérhetetlen örömödben örvendhessünk, - végnélküli szeretetben mindörökké. HOL SZERETET...

Keresztútjárás

Idén, nagyböjtben, minden keresztútból kimaradtam, így ma is csak rádión hallgattam a közvetítést az Andrássy úti Élő keresztútról. Évek óta megrendezik ezt, eddig mindig a Vár oldalában haladtak, de most, hogy a várfal omladozik, bekényszerültek a városba. Sokan, fiatalok, idősebbek mennek és közben elimádkozzák-eléneklik a stációkat.

Először nagyon zavart, szinte fölháborodtam, hogy a közvetítésbe behallatszott a forgalom zaja. Mi az, hogy a mostani technikával ezt nem tudják kiszűrni?!

Aztán elgondolkodtam... Milyen téves elképzeléseink lettek! Mennyire magunknak kialakított világban szeretnénk élni! Ahova nem hallatszik be semmi zavaró, ahol csönd van, nyugalom, béke, ahol csak mi vagyunk...

Pedig az igazi keresztút sem éteri magasságban, áhítatos csöndben zajlott. A Via Dolorosa - a Fájdalom útja - ma is meglévő, mintegy 2,5 km-es régi útja Jeruzsálemnek, fel a Golgotára. Eleven utca, bazársor a mai út, nagy meglepetés a Szentföldre látogatóknak. Nyüzsgő, forgalmas utca volt Jézus idejében is. Ott voltak a bámészkodók, a gúnyolódók, a siránkozó asszonyok, ott mentek a katonák. Valóságos utca valóságos kövein zajlott, a házak falában, kapui fölött van az egyes stációkat jelző tábla.

A keresztutat mi vittük be a templomok csöndjébe vagy kálváriák madárcsicsergéses hangulatába. Szépen végighallgatjuk, szépen elmélkedünk róla és igyekszünk megtartani háromnegyedórás ájtatosságnak, kizárva és távoltartva mindazt és minatokat, akikért vállalta. Hiszen nemcsak értünk...

Holnap virágvasárnap, passió, a szenvedés hetének kezdete.

Mindenszentek 

 Legyen néhány szó a Mindenszentekről, amit annyira beborít a Halottak napja, pedig eredetileg nem volt közük egymáshoz, meg ami mellé itthon is kezd odakúszni a Halloweenes őrület, amihez pedig nekünk nincs közünk.

A szentekről egyszerűen csak azt szoktuk tanítani, hogy ők Isten barátai. Én fölhasználom azt is, hogy a templomunknak színes üvegablakai vannak, mindegyiken egy-egy szenttel, nagyon szépek, amikor besüt rajtuk a Nap, úgyhogy azt mondom; a szentek azok, akiken átsüt Isten szeretete, nézz csak föl az ablakra, hogy világít rajtuk keresztül! Ezt mutatták meg az életükkel a többi embernek is. (Azért az ilyen órákkal vigyázni kell, mégse mind rögtön akarjanak a mennybe jutni, jó lesz az sok évtized múlva is :)

Juthat-e mindenkinek egy-egy ablak? Befér-e mindenki a naptárba? Ezekről az ismeretlen szentekről, akiket nem is avatták azzá, emlékezünk meg egy közös ünnepen, Mindenszentekkor. (Nem szeretem, hogy névtelenekről, van őnekik nevük, nem vesztik azt el, hiszen a nagypapa is ott lehet, csak éppen nem ismerjük mindet.) Vagyis ez egy örömünnep.

Egyébként az ünnep úgy alakult ki, hogy kezdetben csak a vértanúkat tekintették szenteknek, a haláluk évfordulóján és annak helyén emlékeztek meg róluk. Ahogy a keresztényüldözésekkel térben és időben egyre több lett a vértanú, már nem tudtak külön-külön megemlékezni róluk, lett egy közös ünnepük. Aztán kevesebb lett a vértanú, egyre több a példaadó életű, velük bővült a szentek serege. 609-ben a császár a pápának ajándékozta a római Pantheont, amit ő a Mindenszentek tiszteletére szentelt és bevezette az ünnepet a felszentelés napjára, május 13-ára. A 800-as években került az ünnep - angol hagyomány alapján - november 1-jére.

A Halottak napja a cluny-i bencés apátságból ered, ott kezdtek el - 998-tól kezdve - minden év november 2-án imádkozni valamennyi elhunyt szerzetesért, később minden megholtért. Az ünnepet hamarosan a bencés renden kívül is megülték, Róma a XIV. századtól vette át.

És a Halloween? Maga a név az angolban a keresztény hagyományt idézi, ugyanis az All Hallows Eve, Mindenszentek estéje eltorzult formája. Az egyik legrégibb ünnep, eredete évszázadokra vezethető vissza római és kelta szokásokkal. A kelta újévet november 1-jén ünnepelték ilyen, sötétségben ijesztgetős, maskarás felvonulással. Nincs is ebben semmi hiba, tegyék kedvükre, ott, ahol eddig is így ünnepeltek, de ne akarjunk mi mindent szolgaian átvenni.

Na, ez jó hosszúra sikeredett, pedig eredetileg csak egy idézetet akartam betenni az ünnephez, az egyik legkedvesebb Pilinszky-idézetemet. 

Imádságért (részletek)

Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben.

Hogy az éjszaka csöndjében asztalodhoz ülhessek, ahhoz az asztalhoz, ami mellől senki sem hiányozhat. Ahhoz az asztalhoz, hol a nappal és a csillagokkal együtt a hétköznapok is kialszanak, s egyedül a Te békéd világít. Igen, hogy helyet foglalhassak már most egy rövid időre annál az eljövendő asztalnál, amit egy öröklétre megígértél, s aminek egyedül a Te békéd a lámpása, eledele és terítéke.

Add meg előlegként azt a csendet, azt az asztalt, ahol minden civódás, félreértés és megkülönböztetés megszűnik végre, ahol mindenki helyet kap, a maga helyét, s a legkisebb féltékenység is leveti csúf álarcát, s színét vesztve elpárolog.

Nevezz meg valódi nevünkön, mivel valamennyien szenvedünk attól, hogy álnéven élünk, telve álnoksággal, amit magunk fabrikáltunk, mivel jobbnak, különbnek, állhatatosabbnak és áldozatkészebbnek kívántunk látszani másoknál. Valódi neve csak keveseknek van itt a földön. Kivétel alig. Szentjeid között talán Bach, talán Mozart. Asztalodnál Bachnak továbbra is Bach lesz a neve és Mozartnak Mozart...

Ha mégis kérek Tőled imámban valamit: ne vedd el tőlem, ne vedd el tőlünk a kérés nélküli imádságot. A kérés nélküli imában nemcsak én, de az egész Mindenség is hallgat, s hallgatnak azok is, akik - egy szinttel még mélyebben - torzsalkodnak, harcolnak, lázonganak és ítélkeznek. A nem kérő imádságban azonban, imádkozza azt bárki is, az egész világ térden áll a "teremtés egyességében".

Ezért imádkozni az imádságért: bűnösök és szentek közös kiáltásai itt a Földön, és a kérés nélküli ima a jók és gonoszak számára talán nem egyéb, mint egy pillantást vetni az asztalra, mely öröktől fogva terítve áll az atyai ház udvarán.

Ennél az asztalnál - Jézus isteni ígérete szerint - nem lesz többé se ellenség, se barát, se vér szerinti rokonság, se szülő, se feleség. Mindenki mindenkije lesz mindenkinek, áthatva az Atya, a Fiú, és a Szentlélek egyetemesen beteljesült ígéretétől. Ennél az asztalnál mindenkinek akad egy szék, s mindenki a maga eleve kijelölt, ezerszer áldott helyére kerül - annyi vita, helycsere és zűrzavar után.

KRISZTUS  FELTÁMADT!

VALÓBAN  FELTÁMADT!

Nagypéntek

Keresztút

(Guy Gilbert, fiatalokkal foglalkozó francia pap nyomán)

Ha úgy érzed, nincs értelme az életednek,

ha szenvedsz,

ha semmi sem sikerül,

ha nehéz a szüleiddel, gyermekeiddel, munkatársaiddal szót értened,

ha a szerelmed elzárkózott,

ha a legjobb barátod elárult,

ha beteg vagy,

ha fogyatékos,

ha magányos vagy,

ha... (helyettesítsd be ide azt, ami legnehezebbet megélsz)

akkor járjuk együtt ezt a Keresztutat.

Ha minden jól megy,

ha van szerelmed és munkád,

ha nagyszerű formában vagy,

ha kitisztul számodra a horizont,

ha tündérmese az életed,

kérlek, járjuk együtt a Keresztutat.

Nem vagy ostoba. Jól tudod, hogy a szenvedés bárhol és bármikor utolérhet.

 Éld meg ezt a Keresztutat mindazokkal, akiknek nem adattak meg a te lehetőségeid.

Én ismerem a szenvedést...

Foglalkozásom, mint nevelő és küldetésem, mint pap, harminckét éve az emberi szenvedés szívébe helyeznek és engem szétvet az öröm.

„Nem normális ez a pali", mondod majd. „De, teljesen normális."

Mert én mindig látom kirajzolódni a Feltámadás ragyogását.

És tudom, hogy a szenvedésen át kell vezessen az utam.

Teljes titok, legelőször is számomra.

Nevelői foglalkozásom az, hogy enyhítsem a szenvedést.

Papi hivatásom az, hogy Krisztus megbocsátását adjam, aki eltörli, felmagasztalja, megtisztítja a szenvedést.

Innen az örömöm!

Legyőzhetetlen erőm az, hogy mindennél jobban hiszem, hogy Ő szenvedett értem és érted az elképzelhetetlenen is túl.

Ez tart meg engem.

Ez állít mindig talpra engem.

Ez olyan életerőt ad nekem, amely elevenné teszi hatvankét éves öreg csontjaimat.

Semmi csüggedtség ezen a hosszú úton, ezen a folyamatos Keresztúton, amelyen az Egyház arra kért, hogy éljek a lehetségesen túl szenvedő fiatalokkal együtt.

Egy kereszténynek  találnia kell a szenvedésben és a megpróbáltatásban indítékokat, hogy még magasabbra menjen, még messzebbre, még mélyebbre. Krisztussal.

A Kereszt a keresztény emblémája.

„Undorító", mondják azok, akik csak egy megkínzott palit látnak, aki kegyetlen szenvedések közepette végezte be életét.

Fenséges kereszt, amely minden nap megadja nekem az erőt, hogy önmagam fölé nőjek. Hogy menjek előre, szüntelenül látva magamban, benned, a Feltámadás fényét, amely hív engem, huszonnégyből huszonnégy órán át, hogy odaadjak mindent, hogy építsem már idelent, sokféle kereszt közepette, a Szeretet paradicsomát.

Oda sietek, és te is.

Oda megyünk mindnyájan.

Ez a Keresztút segíteni fog minket ebben.

A Keresztútnak nincs más célja, mint...

            ...követni Krisztust az ő kálváriáján,

            ...túljutni ezen az elviselhetetlen szenvedésen.

Menjünk együtt.

És meg fogod látni a végén a fényt, amely átváltoztat téged...

Nagycsütörtök

TUDVÁN JÉZUS, hogy eljött órája, - szeretetnek jelét reánk hagyta: |

     | gyolcskendővel magát felövezte, - apostolok lábát mosni kezdte.

Ő, A MESTER szolgál tanítványnak, - bűnös voltát nem nézi Júdásnak. |

      „Íme, ezzel példát adtam néktek, - amit tettem, ti is azt tegyétek!"

AZÉRT MI IS egymást így szolgáljuk, - alázattal egymás lábát mossuk, |

     egymás terhét jó szívvel viseljük, - Mesterünknek parancsát kövessük.