2009. nov. 1.
Mindenszentek
Legyen néhány szó a Mindenszentekről, amit annyira beborít a Halottak napja, pedig eredetileg nem volt közük egymáshoz, meg ami mellé itthon is kezd odakúszni a Halloweenes őrület, amihez pedig nekünk nincs közünk.
A szentekről egyszerűen csak azt szoktuk tanítani, hogy ők Isten barátai. Én fölhasználom azt is, hogy a templomunknak színes üvegablakai vannak, mindegyiken egy-egy szenttel, nagyon szépek, amikor besüt rajtuk a Nap, úgyhogy azt mondom; a szentek azok, akiken átsüt Isten szeretete, nézz csak föl az ablakra, hogy világít rajtuk keresztül! Ezt mutatták meg az életükkel a többi embernek is. (Azért az ilyen órákkal vigyázni kell, mégse mind rögtön akarjanak a mennybe jutni, jó lesz az sok évtized múlva is :)
Juthat-e mindenkinek egy-egy ablak? Befér-e mindenki a naptárba? Ezekről az ismeretlen szentekről, akiket nem is avatták azzá, emlékezünk meg egy közös ünnepen, Mindenszentekkor. (Nem szeretem, hogy névtelenekről, van őnekik nevük, nem vesztik azt el, hiszen a nagypapa is ott lehet, csak éppen nem ismerjük mindet.) Vagyis ez egy örömünnep.
Egyébként az ünnep úgy alakult ki, hogy kezdetben csak a vértanúkat tekintették szenteknek, a haláluk évfordulóján és annak helyén emlékeztek meg róluk. Ahogy a keresztényüldözésekkel térben és időben egyre több lett a vértanú, már nem tudtak külön-külön megemlékezni róluk, lett egy közös ünnepük. Aztán kevesebb lett a vértanú, egyre több a példaadó életű, velük bővült a szentek serege. 609-ben a császár a pápának ajándékozta a római Pantheont, amit ő a Mindenszentek tiszteletére szentelt és bevezette az ünnepet a felszentelés napjára, május 13-ára. A 800-as években került az ünnep - angol hagyomány alapján - november 1-jére.
A Halottak napja a cluny-i bencés apátságból ered, ott kezdtek el - 998-tól kezdve - minden év november 2-án imádkozni valamennyi elhunyt szerzetesért, később minden megholtért. Az ünnepet hamarosan a bencés renden kívül is megülték, Róma a XIV. századtól vette át.
És a Halloween? Maga a név az angolban a keresztény hagyományt idézi, ugyanis az All Hallows Eve, Mindenszentek estéje eltorzult formája. Az egyik legrégibb ünnep, eredete évszázadokra vezethető vissza római és kelta szokásokkal. A kelta újévet november 1-jén ünnepelték ilyen, sötétségben ijesztgetős, maskarás felvonulással. Nincs is ebben semmi hiba, tegyék kedvükre, ott, ahol eddig is így ünnepeltek, de ne akarjunk mi mindent szolgaian átvenni.
Na, ez jó hosszúra sikeredett, pedig eredetileg csak egy idézetet akartam betenni az ünnephez, az egyik legkedvesebb Pilinszky-idézetemet.
Imádságért (részletek)
Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben.
Hogy az éjszaka csöndjében asztalodhoz ülhessek, ahhoz az asztalhoz, ami mellől senki sem hiányozhat. Ahhoz az asztalhoz, hol a nappal és a csillagokkal együtt a hétköznapok is kialszanak, s egyedül a Te békéd világít. Igen, hogy helyet foglalhassak már most egy rövid időre annál az eljövendő asztalnál, amit egy öröklétre megígértél, s aminek egyedül a Te békéd a lámpása, eledele és terítéke.
Add meg előlegként azt a csendet, azt az asztalt, ahol minden civódás, félreértés és megkülönböztetés megszűnik végre, ahol mindenki helyet kap, a maga helyét, s a legkisebb féltékenység is leveti csúf álarcát, s színét vesztve elpárolog.
Nevezz meg valódi nevünkön, mivel valamennyien szenvedünk attól, hogy álnéven élünk, telve álnoksággal, amit magunk fabrikáltunk, mivel jobbnak, különbnek, állhatatosabbnak és áldozatkészebbnek kívántunk látszani másoknál. Valódi neve csak keveseknek van itt a földön. Kivétel alig. Szentjeid között talán Bach, talán Mozart. Asztalodnál Bachnak továbbra is Bach lesz a neve és Mozartnak Mozart...
Ha mégis kérek Tőled imámban valamit: ne vedd el tőlem, ne vedd el tőlünk a kérés nélküli imádságot. A kérés nélküli imában nemcsak én, de az egész Mindenség is hallgat, s hallgatnak azok is, akik - egy szinttel még mélyebben - torzsalkodnak, harcolnak, lázonganak és ítélkeznek. A nem kérő imádságban azonban, imádkozza azt bárki is, az egész világ térden áll a "teremtés egyességében".
Ezért imádkozni az imádságért: bűnösök és szentek közös kiáltásai itt a Földön, és a kérés nélküli ima a jók és gonoszak számára talán nem egyéb, mint egy pillantást vetni az asztalra, mely öröktől fogva terítve áll az atyai ház udvarán.
Ennél az asztalnál - Jézus isteni ígérete szerint - nem lesz többé se ellenség, se barát, se vér szerinti rokonság, se szülő, se feleség. Mindenki mindenkije lesz mindenkinek, áthatva az Atya, a Fiú, és a Szentlélek egyetemesen beteljesült ígéretétől. Ennél az asztalnál mindenkinek akad egy szék, s mindenki a maga eleve kijelölt, ezerszer áldott helyére kerül - annyi vita, helycsere és zűrzavar után.
2009. ápr. 11.
KRISZTUS FELTÁMADT!
VALÓBAN FELTÁMADT!
2009. ápr. 10.
Nagypéntek
Keresztút
(Guy Gilbert, fiatalokkal foglalkozó francia pap nyomán)
Ha úgy érzed, nincs értelme az életednek,
ha szenvedsz,
ha semmi sem sikerül,
ha nehéz a szüleiddel, gyermekeiddel, munkatársaiddal szót értened,
ha a szerelmed elzárkózott,
ha a legjobb barátod elárult,
ha beteg vagy,
ha fogyatékos,
ha magányos vagy,
ha... (helyettesítsd be ide azt, ami legnehezebbet megélsz)
akkor járjuk együtt ezt a Keresztutat.
Ha minden jól megy,
ha van szerelmed és munkád,
ha nagyszerű formában vagy,
ha kitisztul számodra a horizont,
ha tündérmese az életed,
kérlek, járjuk együtt a Keresztutat.
Nem vagy ostoba. Jól tudod, hogy a szenvedés bárhol és bármikor utolérhet.
Éld meg ezt a Keresztutat mindazokkal, akiknek nem adattak meg a te lehetőségeid.
Én ismerem a szenvedést...
Foglalkozásom, mint nevelő és küldetésem, mint pap, harminckét éve az emberi szenvedés szívébe helyeznek és engem szétvet az öröm.
„Nem normális ez a pali", mondod majd. „De, teljesen normális."
Mert én mindig látom kirajzolódni a Feltámadás ragyogását.
És tudom, hogy a szenvedésen át kell vezessen az utam.
Teljes titok, legelőször is számomra.
Nevelői foglalkozásom az, hogy enyhítsem a szenvedést.
Papi hivatásom az, hogy Krisztus megbocsátását adjam, aki eltörli, felmagasztalja, megtisztítja a szenvedést.
Innen az örömöm!
Legyőzhetetlen erőm az, hogy mindennél jobban hiszem, hogy Ő szenvedett értem és érted az elképzelhetetlenen is túl.
Ez tart meg engem.
Ez állít mindig talpra engem.
Ez olyan életerőt ad nekem, amely elevenné teszi hatvankét éves öreg csontjaimat.
Semmi csüggedtség ezen a hosszú úton, ezen a folyamatos Keresztúton, amelyen az Egyház arra kért, hogy éljek a lehetségesen túl szenvedő fiatalokkal együtt.
Egy kereszténynek találnia kell a szenvedésben és a megpróbáltatásban indítékokat, hogy még magasabbra menjen, még messzebbre, még mélyebbre. Krisztussal.
A Kereszt a keresztény emblémája.
„Undorító", mondják azok, akik csak egy megkínzott palit látnak, aki kegyetlen szenvedések közepette végezte be életét.
Fenséges kereszt, amely minden nap megadja nekem az erőt, hogy önmagam fölé nőjek. Hogy menjek előre, szüntelenül látva magamban, benned, a Feltámadás fényét, amely hív engem, huszonnégyből huszonnégy órán át, hogy odaadjak mindent, hogy építsem már idelent, sokféle kereszt közepette, a Szeretet paradicsomát.
Oda sietek, és te is.
Oda megyünk mindnyájan.
Ez a Keresztút segíteni fog minket ebben.
A Keresztútnak nincs más célja, mint...
...követni Krisztust az ő kálváriáján,
...túljutni ezen az elviselhetetlen szenvedésen.
Menjünk együtt.
És meg fogod látni a végén a fényt, amely átváltoztat téged...
2009. ápr. 9.
Nagycsütörtök
TUDVÁN JÉZUS, hogy eljött órája, - szeretetnek jelét reánk hagyta: |
| gyolcskendővel magát felövezte, - apostolok lábát mosni kezdte.
Ő, A MESTER szolgál tanítványnak, - bűnös voltát nem nézi Júdásnak. |
„Íme, ezzel példát adtam néktek, - amit tettem, ti is azt tegyétek!"
AZÉRT MI IS egymást így szolgáljuk, - alázattal egymás lábát mossuk, |
egymás terhét jó szívvel viseljük, - Mesterünknek parancsát kövessük.
Még egy órát sem tudtok virrasztani velem? (Mt. 26,40)
2009. ápr. 5.
Virágvasárnap - a szamár szemével
"Mondjátok meg Sion leányának:
Nézd, királyod vonul be hozzád,
szelíden, szamárháton,
teherhordó állat csikóján."
Jézus tehát egy jelképes prófétai tettet tölt be, amikor szó szerint teljesíti Zakariás jövendölését. A tömeg megérti a célzást: jön a Messiás, de elérti a Mester szándékát a szamárral, hisz nem veszik észre, hogy ezzel a szelíd kocogással lényegi kinyilatkoztatást tesz Jézus: Messiás ő, de a maga módján. Szelíden. S olyannyira, hogy végül belehal ebbe a szelídségbe. Az erős szelídség sorsa, mert Jézus erőst szelíd volt, gyakorta ez a belehalás.
Máté, Márk és Lukács egyaránt idézik Jézus szavát, amint gonddal utasítja két tanítványát, hogy oldják el azt a bizonyos szamárcsikót, s ha valaki bármit is szólna feleljék csak: "Az Úrnak szüksége van rá".
Az Úrnak szüksége van rá. Ő, aki örökké adott és ritkán kért, most jelzi szorultságát, szükségét: kell neki az a jószág. Igaz, nem maga miatt: érettünk. De hát mi ezt akkor és ott nem értettük.
Szóljon most akkor hát a szamár maga. Talán ő többet tud.
Nos, hogy is mondjam?... Igazatok van. Én csak egy szamár vagyok. Egy szamár, akiről azt tartjátok, hogy tartsa a hátát... és a pofáját is. Vagyis hordja csak a hátára akasztott terhet és egyébként pedig maradjon szépen csöndben. Mert ugyan mit is mondhatna egy szamár, azonkívűl, hogy "i-á!"? Persze, ha a dolog így állna, akkor ez még bőven szamárság lenne, továbbá nekem is lenne egy fontos mondanivalóm számotokra.
Szamáremlékezetem őrzi azt a pillanatot, amikor a két tanítvány hozzám jött. Miért pont értem, duzzogtam először, hiszen annyi szamár van a világon, ezenkívűl én akkor már egész nap gürcöltem, ott álltam még mindig felmálházva és megkötözve. Lám, nálunk szamáréknál - ezek szerint - éppen úgy van, mint nálatok, embereknél! Nemde, teher alatt nyögünk. Igen, kicsit vagy nagyon terheltek vagyunk! Ráadásul némelykor megkötözve!
Nos, egyszer csak jött két idegen, akik azt mondták, hogy le kellene vetni a terhemet. Először arra gondoltam, hogy már szamárnak se vagyok jó. Ez egy meglehetősen kényelmetlen érzés. Tudniillik, hogy málhát hordozzak. Ezen aztán fölötte méltatlankodtam - s bármennyire is meglepő! - azért mégis ragaszkodtam a terhemhez. Ekkor hallottam meg, hogy annak a Názáretinek lenne szüksége rám, és rajtam vonulna be a városba. Furcsának találtam ezt, több okból is. Először is, mert én még eddig senkit nem vittem a hátamon, csak zsákokat, szütyőket, iszákokat és tömlőket. Lehet, hogy nem is sikerül majd az én első szamaragolásom! - gondoltam. És aztán a terhem-gondom a hátamon! Mi lesz vele? Azért elindultam szépen, mert az Úrnak szüksége volt rám, így hát hagytam - és végül magam is igyekeztem - hogy terhem-gondomtól szabaduljak, mert - amint ezt később megtudtam - őhozzá így illik menni.
Mondják, hogy egyszer egy gazdag ifjú azért nem tartott a Mesterrel, mert megtartotta pénzét-terhét. És szomorú is lett a Mester. Aztán tudok egy szorgalmas lányról - Mártának hívták - akinek sok tennivaló-terhe volt, s bár a Mester őt is hívta magához, ő azért ragaszkodott a saját gondjához. Nos, kedves emberek, mondhatom nektek őszintén - s tapasztalatból beszélek - hogy aki az Urat hordozni akarja, az vessen el mindent: minden terhet, minden gondot... és úgy menjen Hozzá!
Tegye magát szabaddá és mondjon le mindenről, kivéve egyet: saját felelősségéről.
Hiszen a Mester is hordozta a sajátját és azt senki másra át nem ruházta. Honnét tudom ezeket?
Őseimtől öröklött szamár-emlékezetemben sok minden fölbukkan:
Egy jászol, benne a kicsi Mester családjával, s pásztorok, bölcsek között még egynek közülünk, egy szamárnak is helyet szorítottak. Aztán utazásokra emlékszem: Betlehembe, Egyiptomba, Názáretbe... Egy régebbi emlék egy idegen prófétát idéz meg, Bíleámot, aki mikor nem látta az Úr angyalát, akit az elődöm látott, s rövidlátásában makacsnak tartván őt, jól megverte. Később ezt jeles szentírók közül sokan helytelenítették. Magunk közt szólva, néha egy szamár messzebbre lát, mint egyes emberek, és mint sokan azon a nagy napon a Szent Városban, a bevonulás után, amint szégyenkezve fölszedték és leporolták elhajigált ruháikat, és elhajigálták leszaggatott zöld gallyaikat, mert nem ismerték fel a Mester szelídségét. Én emlékszem, milyen finoman ült rajtam, most is érzem térdének gyengéd és határozott szorítását. Néhányszor meg-megpaskolta a nyakamat. Boldog voltam. Régebben még gondoltam arra, hogy de jó lenne púpot növeszteni, mint a tevék, vagy büszke ívű, visszaszegett fejet, mint a lovak, de a nagy nap után megértem és szeretem a fajtámat, mert az Úr megáldott bennünket saját erényeiből: alázattal és szelídséggel. Ezért is szolgálunk mi szinte csak a szegények és gyengék között. Többnyire amúgy is mi vagyunk az egyetlen birtokuk és egyetlen barátjuk. Mint a krétai Jannakosznak, Manoliosz barátjának a Juszufka nevű szamár. Hogy szerette!
De azért legyünk csak őszinték és tegyük hozzá: vannak nekünk saját sajátságaink! Gyakran csak a mindennapi eledelre gondolunk és az állandó vesződségre. Ezért aztán néha - vagy többször... - megállunk és úgy maradunk egy kicsit. Ekkor szokták ránk azt mondani, hogy makacsok vagyunk, mint egy szamár. Azért ebben van némi igazság, ismerjük el emberileg! De azért mi is tudjuk, hogy milyen csodálatosak Isten tervei: Országának még egy szamárra is szüksége van! S ahogy szétnézek ebben az Országban, te jóóóó Ég, mennyi a szamár. Ha chrisztoforosz-félék, vagyis Krisztust-hordozók, akkor rendjén van, de ha nem, akkor ez a szamárság embertelenség! Bizony mondom néktek, én a szamár, embertelenség!
(Forrás: a pesti Jézus Szíve-templom honlapja)
2008. dec. 31.
Recept az újesztendőre
Veszünk 12 hónapot
Megtisztítjuk minden helytelen nézettől
Szeretetlenségtől, önzéstől.
Minden hónapot szétvágunk 30-31 részre.
Ezután minden napot úgy formálunk,
Hogy veszünk egy rész munkát,
Egy rész jókedvet és humort.
Hozzáadunk három púpozott kanál optimizmust,
Egy adag bizalmat,
Egy teáskanál összeférhetőséget,
Egy mákszem türelmet,
Egy csepp tapintatot.
Az egészet bevonjuk szeretettel,
Földíszítjük a figyelem csokrával.
Kedves mosollyal,
Illatos, szívélyes szóval szervírozzuk.
2008. dec. 30.
Fogadd el, Uram, szabadságomat,
Fogadd egészen.
Vedd értelmemet, akaratomat
S emlékezésem.
Mindazt, amim van és ami vagyok,
Te adtad, ingyen.
Visszaadok, Uram, visszaadok
Egyszerre, mindent.
Legyen fölöttük korláttalan úr
Rendelkezésed.
Csak egyet hagyj meg ajándékodul:
Szeretnem téged.
Csak a szeretet maradjon enyém
A kegyelemmel,
S minden, de minden gazdagság enyém,
Más semmi nem kell.
2008. aug. 24.
Záróünnepség
Elérkezett az utolsó nap, sportolóink - ahogy az szokás - kart karba öltve vonulnak be nagy vidámsággal, nyakukban az érem, fejükön a győzelmi koszorú. Látványelemekben sincs hiány, harsona, égzengés, minden bedobva, még egy szivárvány is föltűnik az égen. A versenyzők számos nemzet fiaiból kerültek ki, a fejlődő országok egyenesen a királyaikat indították. A magyarok utolsó nap még egy vizilabda-aranyat is szereztek, a mérközést majd felvételről közvetítjük, sajnos, nem fért bele a horgony-olimpia műsoridejébe.
A versenyzők nevében a vitorlázásban és hegyi kerékpározásban is kitűnő, a születésének kétezredik évfordulóját ünneplő Szent Pál apostol köszön el a közönségtől: A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét. (2Tim. 7,7-8.)
Az olimpiai lobogót levonják, a stadion megilletődött csöndben figyel, de ni csak! A Láng nem alszik el! Mégiscsak különleges olimpia volt ez... A fergeteges záróbuli előtt halkan dúdolni kezdik: Gyújts éjszakánkba fényt, hadd égjen a soha ki nem alvó tűz, a ki nem alvó tűz, gyújts éjszakánkba fényt ....
Aztán kezdetét veszi az ünneplés és az öröm :)
TALÁLKOZUNK NÉGY ÉV MÚLVA!
2008. aug. 23.
Távgyaloglás - gyalog jöttünk, mert siettünk
Távgyaloglásban, a versenyek végére, csapatot is tudnánk indítani, de ez egyéni versenyszám, hát induljanak akkor külön-külön, úgyis a célba érkezés a fontos.
Hárman vannak, más-más nemzetekből, ahogy az olimpiához illik. Életkor szerint is különböznek. A távgyaloglás ugyan 20 meg 50 km-es, ők pedig sokkal messzebbről jöttek, éppen ezért megengedett, hogy segédeszközt is igénybe vegyenek, mégpedig tevék formájában. A mezük se éppen praktikus a versenyzéshez, a palást eléggé nehezíti a járást, a korona talán véd a napsütés ellen, és még az ajándékokat is cipelni kell. Akkoriban a pálya felfestése még elég kezdetleges volt, úgyhogy egy sokkal jobb iránymutatót kaptak: fényes csillag vezette őket.
A hivatalos nevezési listán nem találjuk ott a nevüket, valahogy lemaradt, de a szurkolók szájról-szájra adták: Gáspár, Menyhért és Boldizsár.
A cél az ünneplő stadion helyett egy kis ház volt, ahol egy család várta őket. Bizony, bizony, nem alig két hétig tartott az út, Karácsonytól Vízkeresztig (és ha így néznénk, akkor talán inkább a téli olimpián kellene indítani őket), eltarthatott az másfél évig is. Így történt, hogy már nem a barlangban hódoltak a Gyermek előtt, hanem egy házban találhattak rá.
Ők nem egészen a mai kor sportolói voltak: nem őket segítették a szponzorok, hanem a célba érkezés örömére ők adtak ajándékot, aranyat, tömjént és mirhát.
Még egy különlegesség volt a versenyszámban, figyeljük csak a hangosbemondót az eredményhirdetésnél! A célba érő versenyzők között a célfotó se tudott dönteni. A távgyaloglás első helyezettjei holtversenyben: a háromkiráááályooook!
Holnap este a záróünnepségre várunk mindenkit!
2008. aug. 22.
Súlyemelés- Méznél vajon mi édesebb? Oroszlánnál mi erősebb?
Ki mást is indíthatnánk súlyemelésben, mint a nagyerejű Sámsont, akit nyilván már régóta várt a publikum. Ha valaki, hát ő biztos esélyes! A súlyemelésnél gyakoriak a doppingügyek, de őt ez meg sem környékezi, mert bort és részegítő italt soha nem ivott. Istennek szentelt ember volt, ennek a jele a levágatlan, hosszú haj.
Sámson tetteiről szóló elbeszélés alapja történeti igazság: volt egy Dán törzséből való ember, akinek rendkívüli ereje volt és egyéni háborút folytatott a filiszteusokkal. Nagyon régi hagyomány szerint ez az erő isteni eredetű: A népi lelkesedés ezt kiszínezte, de vallási tanításán ez nem változtat. Izrael népének elhagyatottságában Sámson élő tanúbizonysága annak, hogy az Úr gondot visel övéire, amíg hűségesek maradnak parancsaihoz. Az erőtlenség és elhagyatottság bűneinek következménye. Amikor azonban megtér, Isten újra melléje áll segítségével és erejével.
Sámson bámulatos tettei, Delila ármánykodása, a fogságba ejtett hős megalázása mind emgtalálhatók a Bírák könyvében, a Képes Bibliáknak pedig emlékezetes jelenetei Sámson életének eseményei.
Lehet elkezdeni edzeni.
Holnap utolsó versenyszámunk: a távgyaloglás.
